"Ami ugyanis nem látható belőle (Istenből): az Ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható." (Róm 1,20)
Korábban azt gondoltam, hogy a fák csupán a nyár díszletei (az örökzöldeket kivéve persze), hiszen arra valók, hogy levelet növesszenek, virágozzanak, termést hozzanak... Ezen a télen, ami olyan hosszúra nyúlik, - egy fotoblogot nézegetve - megtanultam felnézni koronájukra, bámulni a csupasz ágaikat, csodálni milyen csipkéket rajzolnak az égre. Mindegyik fa más. Vannak ugyan jellegzetességeik a különböző fajtáknak; de ha jobban megnézzük őket, láthatjuk, hogy mindegyik egyedi. Látszik, melyiknek mekkora tere volt növekedni, melyiket érintette fűrész, vihar, hol csavarodtak össze ágaik; hol rejtőzik fészek, fagyöngy, amit a nyári lomb talán már eltakar. Igen, érdemes télen is felnézni a fákra (akár itt a lakótelepen sétálva is), mert ilyenkor is arról beszélnek, Isten milyen hatalmas és milyen pazarlóan kreatív.
|